Európa több országában és az Amerikai Egyesült Államokban is jellemző, hogy az oktatási rendszer még az enyhén szellemi fogyatékos gyerekek képzést is vállalja. Magyarországon sajnos az tapasztalható eközben, hogy még a fogyaték nélküli autista gyerekek sem férnek bele a hagyományos állami képzésbe. Annak ellenére, hogy ők is tankötelesnek számítanak, csak fizetős magániskolákba járhatnak, miközben ők is jogosultak lennének az államilag finanszírozott oktatásra.
Az autista gyerekek oktatása, iskoláztatása nem egyszerű dolog a gyakorlatban. Ugyan a speciális ellátás jogi keretei adottak a vonatkozó jogszabályok alapján, de ezeket rendkívül nehéz a hétköznapi gyakorlatban érvényesíteni. Őszi Tamásné gyógypedagógus, az EGYMI (Autizmus Alapítvány Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye) vezetője úgy véli, hogy nagyon sok múlik azon, hogy milyenek a helyi lehetőségek, illetve a szülők mennyire képesek érvényesíteni érdekeiket.
Gyakori, hogy a környéken nincs megfelelően képzett szakember, vagy csak nagyon alacsony óraszámban dolgozik. De az is előfordulhat, hogy az iskola nem adaptálja az autisták nevelésére alkalmas módszereket. Probléma az is, hogy állami finanszírozású, speciális képzés csak akkor vehető igénybe, ha már megszületett a diagnózis, ez viszont sokszor nagyon elhúzódik nálunk. Emiatt a szülök gyakran kénytelenek fizetős intézményekbe vinni gyereküket, amelyek szakmai felkészültsége igen eltérő lehet.
Amerikában már sok szakember foglalkozik az autisták integrált oktatásával. Ott jóval hatékonyabban működik a rendszer, a diagnosztizálásra sem kell annyit várni. Az autizmus már három éves kor környékén diagnosztizálható. Fontos, hogy ez minél előbb megtörténjen, mert ez előfeltétele az eredményes integrációnak.
Az integráció egyik fontos eleme, hogy fel kell készíteni a többi diákot is, nem csak a nevelőket és a tanárokat. Ősziné elmagyarázta, hogy az óvodai integráció esetében jellemzően utazó gyógypedagógus ad tanácsot, de sok óvónő idegenkedik a speciális módszertantól, és a gyógypedagógus tanácsát sem mindig fogadják meg. Hozzátette, hogy természetesen vannak olyan óvodák is, ahol szakszerűen történik az integráció.
Az iskolában tovább bonyolódik a helyzet. Előfordulhat, hogy az autizmusra specializált csoportokba intellektuális képességzavarral küzdő tanulók is bekerülnek, de olyan is lehet, hogy az autisták kerülnek vegyes gyógypedagógiai csoportba, ahol – merőben tévesen – úgy kezelik őket, mintha értelmi fogyatékosok lennének. Az autisták intelligenciájának felmérése egyébként is problémás szakmailag, mivel gyakran a képességeiknél rosszabbul teljesítenek a teszteken. Ennek oka többek közt a motiváció és a koncentrációs képesség hiánya lehet. Ha némileg módosítanak a teszthelyzeten, sokszor meglepően jó eredmények születnek.
Jelenleg két gyakorlat van, az egyik a szegregáció, a másik az integráció. Utóbbi sokszor szakszerűtlenül működik, olyan iskolák is felvesznek autista gyereket, amelyek számára ez nem lenne kötelező, viszont szakmai segítséget ritkán kérnek. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a jó képességű autista gyerekek sokszor nem kapnak segítséget, emiatt szociális képességeik nem fejlődnek megfelelően.
Ezeken a problémákon egy jól működő rendszer segítségével változtatni lehetne. Fontos lenne, hogy a speciális foglalkozást kívánó gyerekek estében már az óvodában megkezdődjön a szakszerű készségfejlesztés és integráció, mivel a társadalomnak is az az elemi érdeke, hogy ezek az emberek a lehetőségeikhez képest önálló életet éljenek.